Helynévi vagy apanévi eredetű, magyar családnév.

Eszenyi 1534, Eszényi 107,Eszenyei. Más változatokkal együtt összesen: 1649.

 

Eredete: Alapszava, ótörök eredetű észszavunk az Árpád-korban személynévvé vált különböző képzőkkel, többek között -n ~ -ny kicsinyítő képzővel is. Az így alakult Eszeny személynévből magyar névadással (minden végződés vagy összetétel nélkül) településnév lett Bihar, Fejér, Szabolcs vármegyében. Bármelyikhez járulhatott az ’onnan/oda való’ -i képző, amivel eredetre,származási helyre utaló családnévvé vált. Ugyanakkor az egyénnév -i birtokjellel is családnévvé válhatott, s a jelentése ’Eszenyé, Eszeny nevű személy fia, leszármazotta’ lett.

 

Elterjedtsége: Az Alföld keleti, északkeleti felében: Hajdúságban és Szabolcs megyében gyakoribb.

 

Helynévi eredetű, magyar családnév.

Szigeti 6449, Szigety,Szigethi 182, Szigethy 524, Szigetti, Szigetty. Más változatokkal együtt összesen: 7236.

 

Eredete:

Alapszava ősi finnugor eredetűszeg ~ szig igénk, amelynek eredeti jelentése ’tör, vág’ volt. Ennek befejezett melléknévi igeneve, a szeget ~ szigetjelentése eleinte ’elvágott’, ’valamivel elkülönített, körülvett’, később általában ’vízzel körülvett hely’ jelentést kapott. Ebben a jelentésében sok helynévbe belekerülhetett, s a rajtuk, mellettük fölépült település is megkapta a Szigetnevet. Ilyen nevű településünk volt Abaúj, Arad, Baranya, Bodrog, Csanád, Fejér, Győr, Közép-Szolnok, Krassó, Kraszna, Máramaros, Somogy, Szabolcs, Szatmár, Tolna, Ung, Valkó, Vas, Zalavármegyében. Közülük bármelyik megkaphatta az ’onnan/oda való’ jelentésű -i képzőt, ami által eredetre, származási helyre utaló családnévvé vált.

 

Elterjedtsége Az egész nyelvterületen megtalálható, a Dunán túl valamivel gyakoribb.

Névváltoztatás: Nagyon sokan, köztük több Szigetitsch, Spitzer, Schönwald, Schwartz, Singer, Spiegel, Stauber, Steiner, Goldstein, néhány Szamek, Szidlauer, Szkákándi, Szlamar, Szlodicska, Sztraka, Szuchentrung, Szwertnicsel nevű magyarosítási céllal, egy Bukta nevű pedig ismeretlen okból vette föl a XIX. században.

 

A Mária[1] bibliai eredetű női név. Eredeti héber formája Mirjam (מִרְיָם Mirjám) volt, ez a görög és latin bibliafordításokban módosult. Jelentése megfejtetlen, minden magyarázata vitatott.[2] Lehetséges jelentései: a) mirha, az ókor egyik legdrágább illatszere,^[forrás?] b) keserű(ség)[3] A latin Maria névváltozatnak igen sok származéka alakult ki az európai nyelvekben, ezek egy része a magyarban is használatos.[2]

Az Erzsébet női név, amely a héber Eliseba (אֶלִי‏‏שֶׁבֵע Elíseva, úgynevezett „erős” alakja אֶלִי‏‏שָׁבַע Elísáva) névből származik, ennek nyugati Elisabeth alakjából fejlődött ki. Fejlődési sora: Elsábet - Elsébet - Erzsébet. Ennek eredeti jelentése: „Isten az én esküm”, „Isten megesküdött” vagy: „Isten a teljesség”, „ Isten a tökéletesség”.

Etel

Forrás: Magyar Keresztnevek Tára és Wikipédia